BEETHOVENNEL A SZABADBAN

2024. július 6., szombat, 19 óra
(esőnap: július 7., vasárnap)

III. Leonóra-nyitány, op. 72/b
D-dúr hegedűverseny, op. 61
VI. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68

Banda Ádám hegedű
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Charles Olivieri-Munroe

Beethoven egyetlen operája, a Fidelio a szabadságvágy, a szerelem és a hűség gondolatának állít emléket. A bécsi Theater an der Wienben, 1805 novemberében bemutatott műhöz a zeneszerző négy nyitányt is írt, keresve a legmegfelelőbbet. A III. Leonóra-nyitány a leghatásosabb és legdrámaibb – a legnagyobb népszerűséget is ez érte el. A műsor két további száma újítás saját műfajának területén. Hegedűversenyében (1806) Beethoven szakított a virtuozitást előtérbe állító versenymű ideáljával. Ehelyett olyan terjedelmes opust alkotott, melynek legfőbb jellemzője az átszellemültség, a költőiség és a gondolatgazdagság. A VI. szimfónia (1808) hasonlóképpen úttörő kompozíció: öt tétele az ember és a természet kapcsolatát, a vidéki élet szépségeit énekli meg. Nemcsak a hangvétel népiességére érdemes felfigyelnünk, de a zene erőteljes ábrázoló szellemére is, amely a madárhangoktól a patakcsörgedezésen át a vihar megjelenítéséig sok hangfestő eszközzel él. Azzal, hogy a tételek elejére szöveges magyarázatot illesztett, Beethoven a Pastorale-szimfóniában a 19. század derekán kifejlődött programzene egyik legjelentősebb előfutárának bizonyult. Banda Ádám (1986) a magyar hegedűsök középgenerációjának kiemelkedő tehetségű tagja, aki pályakezdőként több nemzetközi versenyen aratott győzelmet. Jeles szólista és kamaramuzsikus. A százegy esztendeje alapított, jelenleg Vashegyi György főzeneigazgató vezetésével működő Nemzeti Filharmonikus Zenekar máltai vendégkarmestere, Charles Olivieri-Munroe (1961) egyaránt otthonos a zenés színpadi művek és a szimfonikus zene világában. A művészetét méltató kritikák előadásmódjának karizmatikus erejét és a szimfonikus hangzás tisztasága iránti elkötelezettséget emelik ki.

2024. július 13., szombat, 19 óra
(esőnap: július 14., vasárnap)

István király-nyitány, op. 117
I. (C-dúr) szimfónia, op. 21.
Krisztus az Olajfák hegyén – oratórium, op. 85

Csereklyei Andrea szoprán
Komáromi Márton tenor
Cserményi Zsombor basszus

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Vashegyi György

Az István király-nyitány (1811) illik a martonvásári Beethoven-koncertek műsorára, hiszen a zeneszerző és a magyarság kapcsolatának dokumentuma. August von Kotzebue azonos című drámáját a pesti Német Színház megnyitására rendelték (ez végül némi késéssel, 1812-ben valósult meg): Beethoven ehhez írt kísérőzenéjének legismertebb része a nyitány, amelynek verbunkosdallamai jelzik a téma magyar vonatkozását. Az I. szimfónia (1800) Beethoven szimfóniatermésének az a darabja, amely a leghatározottabban kapcsolódik a bécsi klasszika korábbi eredményeihez, Haydn és Mozart kései szimfóniáihoz. A négytételes mű terjedelme, zenekarkezelése, arányrendszere és gesztusvilága még mentes azoktól a forradalmi újításoktól, amelyek majd a III. szimfóniával változtatják meg a műfaj beethoveni világát. A ritkán hallható Krisztus az Olajfák hegyén igazi különlegesség: Beethoven nem írt passiót, ez a szólistákra, kórusra és zenekarra komponált oratórium azonban mélyen emberi közvetlenséggel jeleníti meg a Megváltó vívódását az utolsó vacsora és az elfogatás közötti órákban, a Getszemáni-kertben töltött éjszakán.

2024. július 20., szombat, 19 óra
(esőnap: július 21., vasárnap)

II. (D-dúr) szimfónia, op. 36
Ah! perfido – koncertária, op. 65
VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92

Kristóf Réka szoprán
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Erdélyi Dániel

Az Ah! perfido koncertária (1796) a pályakezdő Beethoven műve, aki prágai tartózkodása során írta e drámai jelenetet a hírneves szoprán, Josepha Duschek számára. A mű a bécsi klasszika stílusfejlődésének korábbi szakaszához kapcsolódik. Szövegének szerzője, Pietro Metastasio (1698–1782), számtalan barokk operalibrettó alkotója is kétségkívül a múltat képviseli a fiatal Beethoven korai próbálkozásainak idején. A műsort keretező két zenekari alkotás a szimfóniaműfaj beethoveni fejlődésének két eltérő fázisát állítja szembe egymással. A II. szimfónia (1801–02) csupa életkedv és derű, játékosság és humor – a darab optimista hangulata és kicsattanóan energikus karaktere izgalmasan ellentmond a ténynek, mely szerint a szimfónia keletkezésének ideje egybeesik az úgynevezett Heiligenstadti végrendelet megírásával. A zeneszerző ebben a tragikus hangú, ugyanakkor mély humanizmust tükröző írásában néz szembe a végleges megsüketülés rémével. Egy évtizeddel később a VII. szimfónia (1811–12) az antik daktilikus ritmika lüktetésének hódol, a mozdulat kultuszát énekelve meg ünnepélyes hangvételben, dionüszoszi mámorral. Wagner nem véletlenül illette e művet „a tánc apoteózisa” minősítéssel. Ez az opus is energiát sugároz tehát, akárcsak a II. szimfónia, de sokkal elementárisabb módon. A komáromi születésű Kristóf Réka a müncheni August Everding Színiakadémia opera szakán végezte tanulmányait. A 2017-es Virtuózokon aratott abszolút győzelme a Carnegie Hallba is eljuttatta. Az 1923 óta működő Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezénylő Erdélyi Dániel (1988) a fiatal generáció képviselője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott, a Magyar Állami Operaház és a Műegyetem Zenekarának karmestere, orgonaművész és karvezető, a Központi Református Kórus alapító karnagya.