Jegyek és bérletek

Bérletvásárlás


Nemzeti Filharmonikusok

Nemzeti Filharmonikusok

A Ferencsik bérlet összeállítói gondos munkát végeztek: a hangverseny-látogatók a zeneirodalom legnagyobb remekei – Schubert utolsó, „nagy” C-dúr szimfóniája, Schumann II. szimfóniája, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, Haydn Katona-szimfóniája és Mozart c-moll miséje – mellett ritkábban hallható művekkel is megismerkedhetnek, amelyek azonban joggal tarthatnak igényt a hallgatóság érdeklődésére.

2021. 01. 21.
Cs, 19:30
LA FAVORITA Ferencsik 1. Zeneakadémia Nagyterem

2021. 02. 11.
Cs, 19:30
PERÉNYI Ferencsik 2. Zeneakadémia Nagyterem

2021. 03. 4.
Cs, 19:30
B-MOLL ZONGORAVERSENY Ferencsik 3. Zeneakadémia Nagyterem

2021. 04. 29.
Cs, 19:30
BACH ÖRÖKÉBEN Ferencsik 4. Zeneakadémia Nagyterem

0  Jegy:  0 Ft

Navigáció


Árkategóriák


  • Nem elérhető helyek
  • Ön által választott helyek

Válassza ki ülőhelyét!


Kérem várjon!...
Nagyításhoz tartsa lenyomva a Ctrl gombot és görgessen az egérrel.
0  Jegy:  0 Ft
Vissza

A Ferencsik bérlet összeállítói gondos munkát végeztek: a hangverseny-látogatók a zeneirodalom legnagyobb remekei – Schubert utolsó, „nagy” C-dúr szimfóniája, Schumann II. szimfóniája, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, Haydn Katona-szimfóniája és Mozart c-moll miséje – mellett ritkábban hallható művekkel is megismerkedhetnek, amelyek azonban joggal tarthatnak igényt a hallgatóság érdeklődésére. Elég Cherubini Médeiájának drámai hangvételű nyitányára, Sibeliustól a Kalevala, a végtelen finn erdők és a liguriai tengerpart világát egyszerre megidéző II. szimfóniájára vagy Carl Philipp Emanuel Bach pezsgő frissességű hamburgi szimfóniájára gondolnunk. A felejthetetlen koncertélményeket olyan világsztárok garantálják, mint az oboajáték minden árnyalatát felmutató, karmesterként is kiváló François Leleux, a cselló mesterének számító Perényi Miklós, a berlini Komische Opernek két alkalommal is az év operaháza címet megszerző Nánási Henrik vagy a régi zene egyik ikonikus alakja, Konrad Junghänel. Kívánhatunk-e ennél többet?

Ferencsik bérlet / 1
2021. január 21., csütörtök, 19:30
La favorita

Gioachino Rossini: Tell Vilmos-nyitány
Antonio Pasculli: Versenymű oboára és zenekarra, Donizetti A kegyencnő című operájának egy témája nyomán
***
Franz Schubert: IX. („nagy” C-dúr) szimfónia, D. 944

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel és oboán közreműködik: François Leleux

A műsor első száma Gioachino Rossini utolsó, 1829-ben komponált operájának nyitánya, mely a mű négy fontos témáját idézi meg: a csellón megszólaló idilli dallamot a kitörő vihar megjelenítése követi, az angolkürtön felhangzó pásztordal után pedig a csatába vágtató lovak dobogását halljuk.
A koncert második darabját Antonio Pasculli, „az oboa Paganinije” jegyzi. Versenyműve kivételesen nehéz oboaszólamában François Leleux, az est karmestere és egyben szólistája megmutathatja páratlan virtuozitását, könnyedségét és eleganciáját, ami a szerző méltó utódjává teszi.
A második részben Franz Schubert kimagasló remekét, utolsó, 1825-ben keletkezett grandiózus szimfóniáját hallhatjuk, amelyet korábban tévesen egyik kései,1828-ban írott alkotásának tartottak. Az újabb kutatási eredmények azonban sikeresen azonosították az elveszettnek hitt „Gmunden-gasteini” szimfóniával. A komponista bátyjának, Ferdinand Schubertnek köszönhető, hogy a szerzője életében soha el nem hangzott művet felébresztették Csipkerózsika-álmából: az 1838–39-ben Bécsben időző Robert Schumann-nak hívta fel rá figyelmét, aki 1840-ben megjelentette. Az ismeretlenségből előbukkant érték Felix Mendelssohn-Bartholdy érdeklődését is felkeltette, aki még 1839-ben bemutatta Lipcsében. Schumann így méltatta a darabot: „Ebben a szimfóniában több van, mint szép dalolás, több, mint az a fájdalom és öröm, amelyet a muzsika már ezerféleképpen kifejezett. Ez a zene olyan régiókba vezet el minket, ahol emlékezetünk szerint még sohasem jártunk…”

Ferencsik bérlet / 2
2021. február 11., csütörtök, 19:30
Perényi

Luigi Cherubini: Médeia-nyitány
Mihály András: Csellóverseny
***
Robert Schumann: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61

Perényi Miklós cselló
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt

Cherubini 1793-ban komponálta Médeia című opéra comique-ját, amelyben a kifejezésmód szenvedélyét klasszikus formálás fegyelmezi. Haydn és Beethoven egyaránt nagy lelkesedéssel fogadta 1806-ban bemutatott operáit (Lodoiska, Faniska), Beethoven kora legjelentősebb drámai komponistájának tartotta. A méltatlanul elfelejtett mester művei csak Maria Callas revelációként ható Médeia-alakításainak köszönhetően szerepelnek újra a világ operaszínpadain.
Mihály András az 1940-es években vonósnégyesével Bartók és a bécsi iskola mestereinek megismertetését tekintette fő feladatának. 1946–48-ban az Állami Operaház szólócsellistája volt. Ezzel a zenei háttérrel, biztos hangszerismerettel írta meg 1953-ban életműve reprezentatív darabját, a háromtételes Csellóversenyt, amelyért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. A tételek tempójelzése mellett azok műfajára is utal a szerző: Poema, Ballada, Capriccio. Az est szólistája, a hangszer mindentudó mestere, Perényi Miklós huszonnégy évesen már lemezfelvételt készített a műből.
Robert Schumann 1845–46-ban, élete válságos időszakában írta II. szimfóniáját, amelynek ellenpontos szerkesztése az ez idő tájt tanulmányozott nagy előd, Bach zenéjének megismerésével magyarázható. Az első tétel a pontozott ritmusú, felfelé törekvő főtémából építkezik. A játékosan induló, perpetuum mobile-szerű második tételbe két trió ékelődik, hogy a bevezető zenei anyag démonikus átalakulásával érjen véget. A harmadik tétel a romantikus szimfóniairodalom egyik legmegrázóbb lírai vallomása. A művet vidám hangvételű negyedik tétel zárja.

Ferencsik bérlet / 3
2021. március 4., csütörtök, 19:30
b-moll zongoraverseny

Pjotr Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, op. 23
Jean Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43

Peter Klimo zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Nánási Henrik

Csajkovszkij eredetileg Nyikolaj Rubinsteinnek akarta ajánlani 1874–75-ben írott művét, zongoraművész-zeneszerző-karmester barátja azonban lesújtó kritikával illette a darabot, így az ajánlás Liszt Ferenc növendékének és lánya, Cosima első férjének, a művet 1875-ben Bostonban bemutató Hans von Bülow-nak szól. A zongoraverseny 1888-ban nyerte el a zeneszerző által véglegesnek tekintett alakját. Az első tételben meghatározó a romantikus pátosz és a szenvedély, a lassú tétel érzelmes románcába ördöngös scherzo-középrész ékelődik. A finálé főtémáját ukrán népi dallam ihlette. A zongoristáktól kivételes hangszertudást igénylő Allegro con fuoco fergeteges kódába torkollik. Az est szólistája a magyar–amerikai zongoraművész, Peter Klimo, a 2019-es Bartók Világverseny harmadik helyezettje és a Nemzeti Filharmonikusok különdíjának nyertese.
Lelkes hívének, a Finlandiát „keresztvíz alá tartó” Axel Carpelan bárónak köszönhetően Sibelius 1901-ben Rapallóban kezdte komponálni II. szimfóniáját, amelyet hazatérte után fejezett be és vezényelt el az ősbemutatón, 1902-ben. A nagy sikerre való tekintettel a mű március 8-i előadását a premiert követő további három napon: 10-én, 14-én és 16-án is meg kellett ismételni. Számos változtatást követően a végleges műalak 1903-ban, Stockholmban hangzott fel először, ugyancsak fergeteges sikerrel. Mindmáig ez Sibelius legnépszerűbb – himnikus kódájával a finnek számára az orosz elnyomás alóli felszabadulást jelképező – szimfóniája. Nánási Henrik személyében korunk egyik kiemelkedő karmestere áll a zenekar élén, aki a berlini Komische Oper zeneigazgatójaként kétszer szerezte meg együttesének az „Év operaháza” elismerést.

Ferencsik bérlet / 4
2021. április 29., csütörtök, 19:30
Bach örökében

Carl Philipp Emanuel Bach: D-dúr szimfónia
Joseph Haydn: G-dúr („Katona”) szimfónia, Hob I:100    
***
Wolfgang Amadeus Mozart: c-moll mise, K. 427

Rőser Orsolya I. szoprán
Halmai Katalin II. szoprán
Megyesi Zoltán tenor
Bakonyi Marcell basszus
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Konrad Junghänel

Carl Philipp Emanuel Bach 1768-ban lépett Hamburgban keresztapja, Telemann örökébe. A Nagy Frigyes udvarában eltöltött évtizedek révén a kor egyik legelismertebb komponistájának számított. A koncerten elhangzó mű az 1775–76-ban komponált négy szimfónia első darabja. Ezekről írta Friedrich Nicolai az Allgemeine deutsche Bibliothek hasábjain: „Az ilyen művek olyan ajándékok, amelyeket csak Bach adhat nekünk…” 
Haydn utolsó tizenkét „londoni szimfóniája” közé tartozik a „Katona”-szimfónia is. A némely részletében borús kedélyvilágú Adagio bevezető után beköszöntő gyors főrész témái ugyan vidám hangvételűek, ám a tétel során a sötét árnyak vissza-visszatérnek. Az Allegretto középrészében jellegzetes janicsárzenét hallunk. A Menuetto (Moderato) az osztrák néptánc szellemében fogant. A Presto fináléban Haydn ismét a „törökös” hangzásvilágot használja hatáselemként.
1782 augusztusában Mozart feleségül vette Constanze Webert. A zeneszerző fogadalmat tett: hálaadó misével emlékezik meg az eseményről. A darabot Salzburgban kívánta bemutatni. 1783 őszén a kompozícióból csak a Kyrie, a Gloria és a Sanctus hangzott el. Később további részek készültek, de a liturgikus szöveg megzenésítése így is hiányos maradt. A töredékességében is lenyűgöző alkotáson érezhető a Gottfried van Swieten báró közvetítésével megismert Bach- és Händel-stílus hatása. A „stile antico” szellemében fogant a mise legdrámaibb tétele, a Qui tollis, amely a barokk passacaglia kromatikusan ereszkedő ostinatóját idézi meg, a kórus ugyancsak kromatikus, fájdalmas dallamával tökéletes egységet alkotva. Az est karmestere a – főként német és olasz – reneszánsz és barokk zene specialistájaként ismert Konrad Junghänel.